Sorsfordító augusztus 20-a

„Ez a mai augusztus 20-a már nem az a langyos és tartalmatlan ünnepecske, mint amik a korábbiak voltak” – mondta Molnár Oszkár polgármester az augusztus 20-ai ünnepségen. A teljes beszédet itt olvashatják el.

„Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Tisztelt Ünneplők!

Nem kell látnoki képesség kimondani: a mai ünnepnapon elhangzó beszédek kiindulópontját Szent István intelmei fogják megadni, azon belül is ez a részlet a hatodikból, amelyben a vendégek befogadásáról és gyámolításáról szólt államalapító királyunk fiához, Imre herceghez.

Azok után ugyanis, hogy az örökös politikai változásoknak köszönhetően augusztus 20-a sorra öltötte fel és veszítette el az éppen uralkodó vagy szemétdombra dobott ideológiák által belegyömöszölt tartalmakat ? nyugodtan mondhatjuk: szépen lassan kiüresedett, puszta formalitássá vált ? mára újra égetően aktuálissá vált a kérdés: hol a helyünk a világban, hol van nemzeti érdek és a humanitáriusság határa.

Bár lehet azon vitatkozni, hogy mennyiben volt önálló szellemi termék vagy a kényszer szüleménye István királyunk műve, ő elvitathatatlanul a legkiemelkedőbb államférfiúnk.

A politikai zsenialitás mutatója ugyanis az is, hogy ki mennyire tudja helyesen felmérni az adott helyzetet és kihasználni nemzete javára az abban rejlő lehetőségeket.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy ő messze könnyebb helyzetben volt ezer esztendővel ezelőtt, amikor megfogalmazta sorait az idegenek befogadásáról. A honfoglaláson éppen csak túl lévő, a nomadizálás és letelepedés ingatag mezsgyéjén imbolygó és életét a gazdag nyugati területek módszeres kifosztásában elképzelő népét új keretek közé beterelő uralkodó számára a vendéget a civilizáció, a kultúra, az államiság magasabb fokán álló és a földrész meghatározó vallását hívő ember jelentette.

Bár valóban zseni volt, nyilván fogalma sem lehetett a majdani olyan vendégekről, mint a besenyők, a tatárok, a törökök vagy éppen a szovjetek. Rájuk biztosan nem gondolt, amikor a 6. intelmét megfogalmazta. Ugyanakkor viszont határozott, sokszor bizony véres politikával felkészítette országát arra, hogy ezeket a csapásokat is túl tudja élni.

Tisztelt Ünneplők!

Örömmel látom az utóbbi hónapokban, hogy egyre több vezető politikus érti meg: az a politikai korrektség, amelynek nevében 5-6 évvel ezelőtt még engem üldöztek és próbáltak kiszorítani a közéletből, bizony nem más, mint a valóság elkendőzése, vagy ha úgy tetszik: hazugság. Semmi másra nem szolgál, mint a magyar ember létérdekének a feladására.

A jelen vezető politikusainak a felelőssége abban áll, hogy képesek-e felfogni Szent István király szavainak a valódi értelmét, és annak megfelelően cselekedni is.

Képesek-e meglátni és kimondani: ahhoz az új kenyérhez, amely most itt vár a megszentelésre és megszegésre, kik adták hozzá kezük munkáját és verejtéküket, s kik azok, akik csak el akarják venni az asztalunkról az emberiességre hivatkozva.

Mert ez a mai augusztus 20-a már nem az a langyos és tartalmatlan ünnepecske, mint amik a korábbiak voltak. Sokkal inkább, sőt egyenesen elkerülhetetlenül sorsfordulója ennek a 93 ezer négyzetkilométeren élő nemzetnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!