Edelény a Bódva-völgy kapuja, a térség gazdasági és kulturális központja. A 11 ezer körüli lakost számláló kisváros mai közigazgatási területét három település alkotja: a névadó Edelény, az 1950-ben hozzácsatolt Borsod és az 1963-ban csatlakozott Finke.

Történelme szinte egyidős az emberiség történelmével, az ember megjelenésével, hisz már az alsó-paleolitikum időszakából (2,5 millió évtől 130 ezer évig) találtak úgynevezett „kavicsiparhoz” tartozó eszközöket a Kisakácosban, melynek korát 400-200 ezer év körül valószínűsítik.

Az újkőkor (neolitikum) (i.e. 5200 – i.e. 2500) embere településének nyomát több helyen is megtalálták a város területén. Legjelentősebb az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozó bükki kultúra népének leletanyaga, melyet a derékegyházi dombon tártak fel. Találtak leleteket a bronzkorból, a vaskorból, valamint a kelták, a gepidák, a hunok és az avarok idejéből is.

A honfoglalás és az államalapítás legreprezentánsabb leletei a borsodi földváron kerültek elő, de több helyen is találtak szórványleleteket a város területéről.

Edelény első okleveles említése 1299-ből származik, de Borsod már 1108-ban szerepel oklevélben. Az elmúlt századokban sok gazdája volt a településnek, akik közül a legjelentősebbek mindenképp említésre méltók: Bebek család (XV. sz.), Szapolyai János (XVI. sz.), 1566-tól I. Miksa (1564 – 1570) király birtoka, 1603-tól a Rákóczi családé, 1727-től L’Hullier János Ferenc és örökösei is birtokosok, 1820-tól a Coburgok.
A török megszállás alatt többször hódoltsági terület, és mint ilyen elnéptelenedik, de mindig újratelepül.

Edelény és a hozzácsatolt települések fő megélhetési forrása a mezőgazdaság volt a középkorban és a feudalizmus időszakában. A mezőgazdasági munkásság különböző rétegei (cselédség, idénymunkásság) és rétegeinek egyes csoportjai (béresek, kocsisok, szolgák, pásztorok, uradalmi iparosok stb.) már a feudalizmus korában jelen vannak Edelényben, s az úrbéres jobbágyokkal és zsellérekkel párhuzamosan kiveszik részüket a termelésből. A mezőgazdaságán kívül gazdaságában jelentős szerepet játszott a hídvám és az első ízben 1564-ben említett, az uradalomhoz tartozó öt kerékre járó vízimalom, melyet sajnos az 1970-es években lebontottak. Borsodon is működött vízimalom.

Az első komolyabb gazdasági változás 1838-ban történt, amikor a Coburgok cukorgyárat létesítettek. Az építéshez a téglát a Nagyvölgyben létesített téglagyárból biztosították. A gőzgépek fűtéséhez pedig a fa mellett helyben bányászott barnaszenet használtak.
Az újabb gazdasági fellendülést a XIX. század végi és a XX. század eleji iparfejlesztés jelentette, melynek köszönhetően a vállalkozók közül egyre többen igyekeztek megszerezni az edelényi szénterület bányászati jogát.

A XX. század elején a valamivel több mint 2000 lakosú Edelényben (Borsod 506, Finke 724 lakosú ekkor) a bányászat mellett a kisipar és a mezőgazdaság volt meghatározója a gazdaságnak.
A háborúk Edelény lakosságát is súlyosan érintették. Az 1945 utáni államosítás új gazdasági szerkezetet alakított ki. A nagyüzemi bányászkodás és a nagyüzemi mezőgazdaság volt jellemző. Az 1990-évi rendszerváltozást követően bezárt a bánya, felszámolták a termelőszövetkezetet, ami nagyarányú munkanélküliséghez vezetett. A nehéz gazdasági helyzetből a vállalkozások és néhány gazdasági társulás igyekszik megszabadítani a várost.

Az infrastruktúra száz százalékos. Tiszta, rendezett a város, intézményeinek felújítása megkezdődött, illetve részben befejeződött.